Van néhány dolog, amit nem írtam bele a napi eseményekbe, de mindenképp érdekesnek tartom megemlíteni.

Balin valamiért nagyon elszaporodtak a patkányok, pedig sokkal rendezettebb a sziget, mint Indonézia más részei. Láttunk is párat, illetve éreztük a szagukat, a boltok 80%-ában. Egy igen erős egér-szagnak kell elképzelni.  A helyiek füstölőket égetnek a szag elfedésére, több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg azért van ennyi patkány, mert a reggelente kikészített kis szentélybe rizst tesznek, ami odavonza az állatokat.

Gili Trawangan hangulata simán vetekszik Ibizával. Elegáns, stílusos bárok várják a turistákat a tenger partján, jobbnál-jobb (többnyire elektronikus) zenével. Annyira jó zenét játszott az egyik DJ egy naplemente alatt, hogy azóta is mindig ezt hallgatom a gépen. (akit érdekel, kattintson: https://www.youtube.com/watch?v=CgwxB35IbRU)

Szerintem Ausztráliában a legviccesebb a karácsony. Merthogy épp tetőzik a nyár. Már novemberben állnak a karácsonyfák, felkerülnek a karácsonyi díszek, na de 30 fokban kinek van karácsonyi hangulata?

A Sydney operehazáz tervezése: A különleges alakzat egy félgömbből kihasított elemekből áll össze. A tervező szerint ez adja a tökéletes harmóniát.

Ausztráliában annyira elszaporodtak a kenguruk (főleg óriás kenguruk), hogy a vadászható fajok közé tartozik. Éves kvótát állapítanak meg, hogy hányat lehet kilőni közülük. Mivel nagyon jó ugrók, a kerítés nem jelent akadályt nekik, így a farmerek lelőhetik, ha például a konyhakertjükben dézsmálnak. Nagyon sok autón, de minden buszon hatalmas gallytörő rácsokat láttunk, sőt reflektorokat is, mert rengeteget elütnek éjszaka az utakon. A szuvenírboltokban lehet venni kenguru bőrt, a lábából hátvakarót készítenek és egyéb testrészeit is felhasználják, pl. kulcstartónak. Mi baromira sajnáljuk őket.

Ausztráliában Perth a legtisztább város. Sehol egy szemét, egy rendezetlen park, egy kiürítetlen kuka. Egyszerűen tökéletes.

Perth abban is vezet, hogy ez a város volt a legdrágább a 4 közül, ahol jártunk. Sydney már olcsóbb. A Gold Coastról úgy gondoltuk baromi drága lesz. De kellemesen csalódtunk, teljesen elfogadható, normál árak vannak.

Új-Zélandon rengetegen mezítláb, cipő nélkül járnak. De ezt úgy kell elképzelni, hogy gyerekek, felnőttek mászkálnak a 9-10 fokban mezítláb az utcán, a boltokban, az éttermekben. Mi csak ámulunk. Oké én fázós vagyok, de azért Gézának is jól esett itt a kabát, nem értem, a helyiek, hogy nem fáznak meg/fel?

Új-Zélandon volt a legjobb az Air-Quality Index, azaz itt a legtisztább a levegő. Valóban, érezni lehet a különbséget. Christchurchben 15 volt, míg Hanoiban volt a legrosszabb, 333, ami már veszélyesnek számít.

Maradva Új-Zélandnál: az egyik legbarátságosabb és legbiztonságosabb hely, ahol valaha jártunk. Rengetegen köszönnek az ucán, sőt a túristák is egymásnak. Ráadásul nem is tudnék más országot találni, ahol bátran töltheti az ember egy autóban az éjszakát, bárhol félre állva. A közbiztonság talán itt a legjobb, nem merem azt mondani, hogy a világon, de a régióban mindenképp. Sőt itt nincsenek veszélyes állatok sem az erdőben.

Új-Zéland volt a legdrágább ország azok közül amiket meglátogattunk. Elsősorban a programok húzósak, de a közlekedés sem egyszerű egyrészt a nagy távolságok miatt, másrészt pedig a rengeteg hegy miatt, ahol még egy kiskocsi is 8-9 litert fogyaszt. Ha tényleg minden programon szeretne valaki részt venni, a világ minden pénzét el lehetne itt költeni.

Ha már költségek: ár/érték arányban Bali és Vietnám adja a legtöbbet, programban, lehetőségben.

Földrengéskor feltűnt, hogy milyen világos az éjszaka. Másnap láttuk a tv-ben, hogy az északi szigetről csak annyit lehetett látni, mintha hatalmas reflektorok világítanának délről. Geológusok számoltak be arról, hogy a föld alól felszabaduló energia világított ennyire.

Borneón annyira nincsenek felkészülve a turistákra, hogy összesen két szuvenírboltot találtunk. Egyet az orángután rezervátumban, egyet a reptéren. Érdekes, hogy Malajziában erre is akad példa.

Yangonból a robogók ki vannak tiltva – szerencsére. Így is elképesztő a forgalom, de legalább a légszennyezettség és a hangzavar nem olyan magas. Ezzel ellentétben Mandalayben nincs ilyen tilalom, ráadásul jó ha kettő jelzőlámpa található az egész városban. Így mindig annak van elsőbbsége, aki nagyobb vagy hangosabban dudál.

Burma a világ második legnagyobb ópium exportőre, egyedül Afganisztán előzi meg. A GDP nagy részét az ópiumból származó bevétel teszi ki (persze miután tisztára mosták). Emellett még heroint is gyártanak. Sőt a 80-as években Burmából Thaiföldre szállították a drogot, majd onnan hajón érkezett Hongkongba, ami jelenleg is a legnagyobb elosztó a nemzetközi piacon. Manapság Hongkongba kínából érkezik a heroin. Nem véletlenül láttunk Hongkongban is olyan elképesztő luxust, amit mondjuk csak Sydneyben.

Burmában egy havi átlagbér 50.000 Ft-nak felel meg. Ebből a családnak gyakran nincs pénze a gyerekek iskoláztatására, ami elvileg ingyenes, mégis a tankönyvekre, tanszerekre, az iskola karbantartására óriási összegeket költenek. Így ha egy családnak nincs elég pénze, a lányt veszik ki az iskolából és csak a fiú tanulhat. Ezért is van annyi nő az építőiparban.

A Dél-Kelet Ázsiai országok közül, amiket meglátogattunk alapvetően mindenhol a buddhizmus a fő vallás. Pl. Thaiföldön az emberek 96%-a buddhista, míg Burmában csak 80%. Ezzel szemben egyedül Burmában lehetett érezni a Buddhizmus igazi jelenlétét. Egyetlen más országban sem. Hasonlóan vallásos még a régióban Srí Lanka. (Nepálban sajnos még nem jártunk).

Laosz és Kambodzsa bombázása az Indokínai háborúban -amit az emberek csak veitnámi háborúként emlegetnek- három éven keresztül titokban folyt. Sem a kongresszus, sem a nyilvánosság nem tudott róla, ergo a katonák akik a bombákat ledobták, elvileg ott sem voltak. A New York Times leplezte le Nixont, ami után óriási tüntetések zajlottak az USA-ban. Erről szól az  Air Amerika című film, ha valakit érdekel a téma, ajánlom szívesen.

Kambodzsába tömegesen érkeznek a kínai turisták, valószínűleg nagyon hirdetik náluk Angkort. De ami durvább, ahogy hallottunk Chiang Mait, Thaiföld északi részét olyannyira kedvelik, hogy a turisták 90%-a kínai. Na nem az elefántokra kíváncsiak annyian, hanem itt forgattak egy romantikus sorozatot és emiatt robbant be ilyen gyorsan a köztudatba.

Kambodzsa, kevesen tudnak írni és olvasni, köszönhetően Pol Pot véres uralmának, mivel az értelmiségi osztályt konkrétan megsemmisítette. Sokan érkeznek ide Amerikából, Európából angolt és írást/olvasást tanítani a gyerekeknek.

Hanoiban ha valaki talál egy halk és csendes utcát, meghívom egy bambira. Mi állítólag a harmadik éjszakánkat a leghalkabb utcában töltöttük. Természetesen füldugó nélkül esélyünk nem volt normálisan aludni. Vietnámban egyébként kétszer volt csendes szobánk, egyszer egy ablak nélküli szobában, másodszor pedig a hajón (miután a német néni megnézte a vietnámi szerelmes filmet az ebédlőben és fél 12-kor elment aludni).

Mivel Vietnámban annyian esznek az utcán (olcsón) gondoltam a legtöbben nem is főznek otthon. Miután rengeteget beszélgettünk egy sráccal az egyik szállodában, kiderült, hogy ha normális minőségű ételre vágynak igenis otthon főznek. Egyszerűen az utcai kosztnak sem a minősége, sem a tisztasága  nem megfelelő. A srác egyébként vidékről költözött fel a fővárosba, és otthonról hozta fel a rizst, néha zöldséget is. Inkább főzött este 11-kor, mintsemhogy az utcai kifőzdék kínálatát fogyassza nap, mint nap. Ráadásul arra is panaszkodott, hogy Kínából nagyon sok szennyezett alapanyag érkezik. Génkezelt állatok, ki tudja mivel permetezett zöldségek, és sokan meghalnak emiatt rákban.

Mikor Vietnámot elképzeltem, úgy gondoltam a híres és klasszikus vietnámi kalap inkább csak turista csalogatás. Tévedtem, olyannyira használják, hogy minden 3. ember fején ott volt a csúcsos kalap. Irtó jól néz ki élőben és tényleg praktikus. Eső és nap ellen is tökéletes.

Hongkongban annyira kevés a hely, hogy a legtöbb épület 35 emeletnél magasabb. Ezen belül pedig 4-8 négyzetméteres “lakásokban” élnek az emberek. Minden irtó pici.

Mikor Hong Kong végre újra Kína fennhatósága alá került, népünnepélyt tartottak. Annyira várták az emberek, hogy naponta számoltak vissza a nagy eseményig. Aztán igyekeztek mindenhonnan eltüntetni a korábbi brit uralomra utaló jeleket. A pénzről, a nyelvből, de még az ünnepeket is megváltoztatták.

Hong Kongban meg vannak őrülve a karácsonyért. De jobban, mint pl. New Yorkban. Ez csak annyiban vicces, hogy mégiscsak a buddhizmus a fő vallás.

Kínában, de már Vietnámban és Kambodzsában is nagyon elterjedt a kövér Buddha. Először haragudtam is, hogyan lehet pont Buddhát elhízva, jómódban ábrázolni, de mikor utána olvastam kellemesen csalódtam. A kövér fickó ugyanis nem Buddha, hanem egy jótékony szerzetes Pu-taj, aki hatalmas zsákkal járkált és abból osztogatta az ajándékokat a gyerekeknek. Kvázi ő volt a kínai Mikulás. Neve összefonódott a gazdagsággal, jó szerencsével, nagylelkűséggel, bölcsességgel, boldogsággal, az élettel való megelégedettséggel, ezeknek egyfajta védőszentje lett. Hasa megsimogatása pedig szerencsét hoz.

Minden országban volt wifi. Számunkra meglepő módon Burmában és Vietnámban volt a legjobb, ezzel szemben Ausztráliában vagy Új-Zélandon egyszerűen pocsék. Na most blogírás és képek feltöltése esetén ez nem túl szerencsés. Így többször neteztünk Mekiben, sőt Új-Zélandon ültünk az utcán és “loptuk” az ingyen wifit a telefonfülkéből (a földrengés után napokig ingyenessé tette a legnagyobb telekommunikációs társaság a netet). Persze vehettünk volna helyi sim kártyákat is, de felesleges lett volna erre költeni. Őszintén élveztem, hogy csak akkor vagyok online, amikor én akarom.

Végül még egy pici adalék: a 70 napból semmit nem csináltunk volna másképp. Ha újra kezdenénk, ugyanezt a sorrendet választanánk és ugyanígy mennénk végig azokon az országokon amiket meglátogattunk.