Vietnám, Sa Pa, ahol a túracipő kötelező

Saigonból Hanoiba repültünk. Az út két óra, csaknem 1600 km – országon belül! Ahhoz képest, hogy egy hurrikán szélén kellett keresztül mennünk, egész jó utunk volt. Gondolkoztam is, hogy megtapsolom a pilótát.

A reptérről minibusszal mentünk be a városba, de olvastuk, hogy van olyan opció is, amikor nem a központban, hanem a hotelnél tesznek ki. 2$ helyett 4$-et simán megért. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a hotelhez legközelebbi mellékutcánál a busz megállt, a sofőr leintett egy taxit, kifizette és elvitetett minket a hotelhez. 🙂 Éljen Vietnám.

Hanoi-i élményekről a következő bejegyzésben fogok írni, mert 3-szor egy napot fogunk ott eltölteni. Érkezésünk másnapján továbbindultunk Sa Pa-ba. Az utazás legkényelmesebb verzióját választottuk: alvós busszal utaztunk. Ez annyit takar, hogy három sorban egyesével helyezkednek el az ülések, amit szinte fekvő helyzetig lehet ledönteni. Kaptunk pokrócot, minden adott volt egy jó kis alváshoz.

5 óra hamar eltelt, majd mikor már csak 6 km-re voltunk a kínai határtól elindultunk a hegyre. Az utolsó óra már csak a kanyarokról szólt, de végül megérkeztünk a kisvárosba, ami a Fansipan hegy lábánál fekszik 1500 méterrel a tengerszint felett. A hegy az Indokínai-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, 3143 méter magas. De nem csak Vietnám legmagasabb hegye található itt, a panorámát hatalmas hegyek láncolata színesíti, meredek hegyoldalakkal körülvéve a 3300 lelket számláló városkát. Sa Pa elsősorban rizstermesztéséről vált híressé, amit tökélyre fejlesztettek. A meredek hegyoldalakat megművelve milliónyi rizsteraszt alakítottak ki lélegzetállító magasságokban.

A várost helyőrségként 1922-ben a franciák alapították, a turizmus azóta virágzott. A világháború, majd az indokínai háború alatt sajnos háttérbe szorult, de a 90-es években újra beindult. Azóta az ország északi részének egyik turistaparadicsoma. Sa Pa-ban feltűnően máshogyan néznek ki az emberek, mint Vietnám többi részén. Alacsonyak, picik, tipikus hegyi emberek. 8 etnikum él ezen a környéken, külön-külön falvakban. A nők színes kockás fejkendőkben, más törzsek egyszerű fekete kalapokban, más haj-viseletekben, más ékszerekkel, szoknyában járnak, ha jobb az idő, hagyományos hímzett ruhát hordanak.

Most van száraz évszak, így elvileg nincs sok eső, viszont a hegyeknek köszönhetően ilyenkor nagyon hűvös a levegő. A várost és a teraszokat gyakran sűrű köd borítja, mint érkezésünk napján is. Felfelé még volt egy kis szerencsénk és a buszból tudtunk pár fantasztikus képet csinálni, csak, hogy tudjuk mire számítsunk majd, de 1500 méteren már mindent sűrű köd borított, sőt a ködszitálás miatt hamar átáztunk. Szeptemberre már minden rizst learatnak, tehát sajnos nem a legszebb pompájában láttuk, de alapvetően így is rengeteg a zöld, tehát nem panaszkodhatunk.

image-0-02-06-702618c4d23beffe2ffd0db2b807625663a8c79ee66dba6cd6e70707e961bff7-v

GPS-esünk teljesen megzavarodott, így nem találtuk meg a szállást, de egy lány a segítségünkre sietett, és körülbelül negyed órán keresztül sétált velünk, hogy jó irányba tereljen és közben megosztotta velünk sült gesztenyéjét. Azért ez elég kellemes első benyomás volt a városról. Ami amúgy tényleg csak a túrázni induló turistákra alapozva fejleszti infrastruktúráját. Rengeteg új szállodát építenek, legalább 15 építkezést láttunk, ami igen komoly feladat, mert először a sziklákat kell levésni.

image-0-02-06-9d703d5d10fa3b9007364f2d43c2e6b8e8c0609672058bc57a8257e630cb7d68-v

A szállásunkon aztán kiderült nincs fűtés, viszont van ágymelegítő. Délután ez még nem is okozott gondot, a földszinten volt kandalló, gondoltuk nem lesz gond. Aztán este mikor visszaértünk és látszott a leheletük, mert közben odakint 2 fokra hűlt le a levegő (a szobában pedig 8 fok körül lehetett) azért kicsit aggódtam. Ráadásul pont sikerült összeszedni a légkondiktól egy kis náthát és torokgyulladást, de aztán néhány gyömbér tea és egy kis forralt bor hamar eloszlatott minden aggodalmat. Így legalább egy kicsit otthon érezzük magunkat, jól esik a fahéj illata és a sült gesztenye 🙂

Délután miután megízleltük (és megszerettük) a helyi konyhát és felfedeztük a környéket, eldöntöttük, hogy maradunk egy plusz napot. Le is foglaltuk másnapra a túrát, foglaltunk még egy éjszakát a hideg szobánkban és megvettük a visszaútra is a buszjegyet. Így végül nem éjszaka utazunk, hanem délután. Örültünk is, hogy volt egy kis időnk akklimatizálódni. A hirtelen jött hőmérséklet változást és a magashegyi levegőt nehezen tolerálta a szervezetünk. Mindkettőnknek fájt a feje és néha éreztük, hogy nehéz a levegővétel: kevés az oxigén. Csak viszonyításképp, Katmandu 1300 méter körül van, és már itt is minimum 3 napos felkészülést ajánlanak a túrázóknak, hogy a szervezet megfelelően hozzászokjon a magassághoz.

Reggel 10 óra körül jött értünk a túravezetőnk, egy 23 éves helyi lány. Úgy tudtuk hatan megyünk, ezzel szemben 14 ember várakozott a hotel előtt, fele helyi asszony, fele turista. Először furcsa volt miért jönnek velünk ilyen sokan, de mikor 200 méter után a vezető letért a főútról és a meredek hegyoldalon indult lefelé a semmibe, hamar világossá vált, hogy segítség nélkül lehetetlen vállalkozás lejutni a hegyen.

Apropó túracipő. Sokat gondolkodtunk rajta az utazás tervezésekor, hogy hozzunk-e. Végül a méretei miatt úgy döntöttük nem hozunk és annak ellenére, hogy rengeteget túráztunk, jól meg is voltunk nélküle. Tegnap azonban látva a sarat és a hegyeket,  na meg az időjárásjelentést a másnapi esőről, erőteljesen elgondolkoztunk rajta. Itt Északon szinte csak North Face cuccokat lehet találni minden második bódéban. Valahol itt gyártják, aztán gondolom a vietnámiak már tökéletesen megtanulták, hogyan másolják le. Végül mi is vettünk az eredeti ár 8-adáért egy-egy cipőt. Az, hogy ez életünk egyik legjobb döntése volt, csak a túrán derült ki. Mivel 2 napja esett az eső, minden csupa víz és persze sár volt. A terep pedig  könnyűnek egyáltalán nem volt nevezhető, pedig csak 14 km volt. Sziklák, csúszós 20-25 cm szélességű ösvények, bambuszerdők, vízzel elárasztott rizsteraszok (aminek a szélén végigmentünk), patakokban gázolás, bambuszhídon való egyensúlyozás, olyan túraútvonalak, amit más országokban már tiltanának és magunktól soha nem indultunk volna el arrafelé. És közben lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Utunk során a helyi nőkkel rengeteget beszélgettünk, nagyon közvetlenek, kedvesek, viszonylag érthetően beszélnek angolul, pedig egyetlen lehetőségük, hogy a turistáktól és egymástól tanulják meg a nyelvet. A hegyen, a falvakban nagyon nehéz életük van, nehéz itt a mezőgazdaság és a mindennapi élet.

Két nő pici babával a hátán jött velünk, egy pedig terhesen (5-6 hónapos lehetett). Nagyon örültünk, hogy volt lehetőségünk közelebb kerülni hozzájuk, belelátni az életükbe.

image-0-02-06-3ffb8bb8be604c54d66260efd9306419ae520bac301ba6bedfb4321d918fc4aa-v

Ráadásul nagyon helyes kis csapat jött össze, 3 srác Francia Polinéziából, egy maláj család (Apuka 63 évesen túrázott velünk). Egyetlen szóval tudom leírni a napot: TÖKÉLETES. Ráadásul az idővel is hatalmas szerencsénk volt. Sa Pa-ban azt mondják egy nap megtapasztalható a 4 évszak, délelőtt tavasz, déltől nyár, délután ősz és este tél. Mi a nyár kivételével megtapasztaltuk mindet, de szerencsére az eső nem esett.

4 óra alatt értük el az első falut, ahol megálltunk ebédelni. A faluban maximum 30 ház volt, szinte mind fából. Az út mentén asszonyok árulták a portékáikat, gyönyörű zöldségeket és kézzel készített terítőket, táskákat, párnahuzatokat. A házak mellett gyönyörű veteményeskertek, az utcán disznó, kacsák, kakasok. Itt még a kacsák és a csirkék is rizst esznek. Közben kislányok rohantak hozzánk, hogy vegyünk tőlük karkötőt, mi 3 rétegben felöltözve, ők mezítláb papucsban. Nem maradtunk sokáig, mert volt még 2-3 km-ünk a következő faluig. Legnagyobb bánatunkra betonúton, mert igaz nagyon nehéz volt a hegyi terep, annyira belejöttünk, hogy pár órát szívesen túráztunk volna még. A következő falu olyan volt mint az előző. Érdekes volt látni, hogy hogy élnek itt az emberek, de  a hegyek között sokkal jobban éreztük magunkat.

4 óra körül értünk vissza a városba, mivel a végére nagyon átfagytunk, így olyan éttermet kerestünk, ahol a kandalló mellett tudunk inni egy kávét. Legalább egy órán át melegedtünk, aztán átmentünk abba a családi étterembe amit előző nap találtunk. Vietnámban nem úgy kell elképzelni egy éttermet mint otthon, főleg ha családi. A legidősebb fiú a pincér, aki lazán melléd ül, miközben rendelsz. Közben anyuka megpróbálja altatni az egyik padon a kisebbik gyereket, ergo szépen lefekszenek és alszanak. Eközben mami megfőzi a vacsorát, de közben persze a család is leül enni. A konyha max egy pulttal van leválasztva. Közben néhány téglán áll egy tárcsa az étterem közepén és benne ropog a tűz. Így a vacsora kellemes beszélgetéssel telt, ahol még a kedvenc gyömbérteánk készítési trükkjeit is megtudtuk.

Másnap azonban a várva várt napsütés elmaradt és csupán ennyit láttunk a rizsteraszokból. Így délután vissza indultunk Hanoiba. Sa Pa fantasztikus hely, biztosan visszajövünk még aratás előtt, amikor zöld és sárga színekben pompázik a táj.

Vietnám, Sa Pa, ahol a túracipő kötelező” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szuper iras és kepek, ereztem a talpam alatt a sarat,ahogy csuszik, a hideg levegot az arcomon es a jol eso gyomber teat a torkomban! A bakikra tiz pontot tudok adni! 😁

    Kedvelik 1 személy

    1. ☺☺☺ koszi Anyus! Csinálok majd Neked gyömbérteát. Vagy inkább forralt bort. Annyira rákattantunk a túrázásra, már tudom is hol folytatjuk tavasszal! ☺

      Kedvelés

  2. Tavasszal??? jön az új KOP, abban túrázgatunk majd 😉

    Félelmetesek vagytok komolyan, én az olvasásba is belefáradok 😂 pedig mi is toljuk itthon a túrákat néha. De én fázni gyűlölök a legjobban. 8 fokos szoba???? Tuti sírva fakadok.

    pusszantás

    Kedvelés

    1. Mi nem láttunk, de tény, hogy ott még nem is kerestünk. Inkább sport cipők jellemzők (converse 12$) Adidas, Nike minden mennyiségben. De érdemes körülnézni. Sokkal olcsóbb Saigon, mint az északi rész. 65$-ért vettük amúgy a kettőt.

      Kedvelés

      1. szia vici..
        hu ,de gyors voltal. koszi… mert en sem szeretnek cipelni innen,de ha ott vannak akkor inkabb ott vennek…. foleg ennyiert… en teljesen fel nem megyek csak kozepig, HUE ig mert nem fog bele ferni idoben..nekem csak 60 napom lesz…
        udv.

        Kedvelés

      2. 60 is jó sok! 🙂 szerintem ha bármit akarsz venni, akkor érdemes HCMC-ben beszerezni. Melyik országokba mész? Bali, Bangkok és HCMC voltak a legolcsóbb helyek.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s