Bangkokban bőven akad látnivaló 2-3 napra is. A királyi palota, a Wat Phra Keo és a Wat Pho a hatalmas fekvő Buddhával, az éjszakai virágpiac vagy a kígyófarm. Ezeket két évvel ezelőtt mind-mind végigjártuk, egyetlen hely volt, ahová anno nem jutottunk el: Ayutthaya, a középkori romváros, a néhai Sziem fővárosa. Így hétfő este kitaláltuk, hogy befizetünk egy helyi utazási irodánál egy egész napos városnéző utat. Másfél óra alatt értünk oda. Számomra mindig nagy élmény hátrahagyni a nagyvárosokat és látni, hogyan élénkül meg a vidék, a szerezeteseket ahogyan mezítláb sétálnak az utcán és összegyűjtik a napi adományokat, az asszonyokat, ahogyan virágfüzéreket árulnak a házioltárokra vagy az út mentén fekvő rizsföldeket.

Ayutthaya tartomány három folyó találkozásánál fekszik (Csaophraja, Lophuri és Paszak). Maga az óváros egy szigeten található. Számos mesterséges tó és csatorna is található városszerte, ami mind-mind az ellenség útját hivatott megnehezíteni. 1350-ben alapították, virágkorára több mint egy millióan laktak itt, így az akkori világ legnagyobb városa volt. Több korabeli feljegyzésben európai utazók Párizshoz hasonlították. A várost a 18. században a burmaiak pusztították el, azóta a folyók többszöri áradásának köszönhetően gyakran állt víz alatt, ami az ókori épületek jelentős pusztulásához vezetett. Az UNESCO világörökségének részét képezi a terület.

Mivel a város romjai 289 hektáron terülnek el, gyalog lehetetlen bejárni. Aki nem szervezetten érkezik, az biciklivel vagy tuktukkal fedezheti fel, mi minibuszokkal közlekedtünk a legfontosabb látnivalók között. Minden templomnál vagy sztupánál külön belépőt kell fizetni, de most októbertől január végéig sehol nem kell fizetni. Így tisztelegnek a király emléke előtt, akinek egyik fő feladata a kultúra népszerűsítése volt.

Elsőként Phra Chedi Chaimongkolnál voltunk, ami egy Buddhista templom. Thaiföldön nem pagodának, hanem chedinek nevezik ezeket az épületeket. A 4 égtáj felől 4 nagy Buddha áll a központi részen, körülötte pedig sok kisebb. Amit imádok Thaiföldben, hogy lépten nyomon belefutunk valamilyen érdekes, de finom gyümölcsbe, orchideékba, vagy egy elefántba. A mai napunkon is pont ez történt.

Következő megállónk volt a Wat Maha That, amit a legjobban vártam. Itt található ugyanis az a Buddhafej, amit egy banyanfa gyökerei nőttek be. A környező templomok nagyon leromlott állapotban vannak, de talán egész Ayutthayában ez a fej a legkülönlegesebb látnivaló.

Utunk során megálltunk még egy 43 méter hosszú fekvő Buddhánál, ami a 4. leghosszabb az országban, majd az Arany Hegynek is nevezett Wat Phu khao Thongnál, ami egy négyszög alapon fekvő sztupa. A város alapító királya a 14. században a burmai seregen aratott győzelme emlékére építtette.

Szintén érdekes volt még a Wat Phrasisanphet, aminek központjában 3 nagy sztupa áll és a hajdani királyok hamvait őrzi. A templomot körülvevő vizes árkokban 1,5-2 méteres varánuszok tanyáztak, kígyók és piranhak.

A monostor körül rengeteg elefánt volt  megint, mentünk is megsimogatni a kicsiket.

Utolsó állomásunk a Bang Pa-In Palota volt, ami a királyi család nyári rezidenciája. Nem csak egyetlen palota található itt, hanem a szomszédos országok különleges építészeti stílusában emelt épületek, sőt még egy görög épület is van. Kedvencem a bangkoki és a kínai  stílusú palota volt, és természetesen a kert.

6 óra körül értünk vissza Bangkokba, így úgy döntöttünk vacsora előtt tökéletes program lesz egy igazi thai masszázs, bár én végül az olajos verzió mellett voksoltam. A masszázs az izmok nyújtásával, nyomásával a szabad energiaáramlást segíti, nem csak karral, de könyékkel, alkarral, sőt talppal is nyomást fejtenek ki. Aki Thaiföldre jön annak kötelező program. Az utcán egymást érik a masszázsszalonok, sőt vannak olyanok is, amik ténylegesen az utcára állítják ki a masszázsszékeket. Persze sokkal nyugodtabb élmény egy szimpatikus szalonba betérni, ahol hagyományos ruhát adnak a vendégre, a végén pedig teával kínálják.

Thaiföldi kitérőnket mi mással, mint nagy kedvencünkkel a Mango Sticky Rice-al (mangóval tálalt ragacsos rizs, kókusztejjel leöntve) Pad Thai-al, a klasszikus thai vacsorával zártuk, amihez persze a legfinomabb sört, a Changot ittuk. 🙂