Mandalayből egykor indult a gépünk, így délelőtt még volt egy kis időnk sétálni a városban. Hoztam is egy-két érdekes képet.

Itt már tényleg annyira kevés a turista, hogy nincsenek is túlzottan felkészülve a fogadásukra. Jól tükrözi ezt, hogy este megkérdeztük a recepción mennyi idő alatt érünk ki a reptérre, mondták fél óra. Mikor reggel is megkérdeztük, már azt válaszolták egy óra. Ehhez még jött az is, hogy 20 percet kellett várni a taxira. Kis izgulás azért volt, de szerencsére ez nem egy forgalmas reptér, így időben sikerült becsekkolnunk.

Bangkokba repültük, mert úgy döntöttünk néhány napot eltöltünk Thaiföldön is. 2 éve voltunk itt egy hosszabb körúton, így most tényleg csak pár napot akartunk maradni az angyalok városában Bangkokban és valamilyen tengerparton. Egyrészt mert nagyon szeretjük ezt az országot, másrészt, hogy élvezzük egy kicsit a thai turizmus különleges hangulatát, a thai masszázst, a finom gyümölcsöket, és a mégfinomabb thai konyhát. Szóval amolyan igazi nyaraló üzemmódba akartunk váltani pár napra, de persze teljesen máshogyan és spontán alakult a programunk. Még Mandalayben kiderítettük, hogy hiába szeretnénk Koh Csang szigetére menni, túl későn száll le a gépünk és nem érjük el a z utolsó kompot, mert sötétben már nem közlekedik. Gyors fejtörés után az idő rövidsége miatt Pattaya Beach lett a következő állomásunk, ami 1,5 órányira van Bangkoktól. Ehhez a Don Muang reptérről át kellett mennünk egy kisbusszal a Suvarnabhumi reptérre, ahonnan a shuttle buszok indulnak. Így volt a legegyszerűbb és a legolcsóbb eljutni Pattayára. A reptéren leszállás után egyből a bevándorlási hivatalhoz kell menni, hogy kapjunk vízumot (Visa on Arrival). Ez igazából csak egy pecsét, mégis több mint egy órát álltunk érte sorba.

A másik reptérre 45 perc alatt jutottunk át. Mindig elámulok Bangkok méretein. Eleve az országban 68 millióan laknak, ebből Bangkokban másfél magyarországnyi ember él. 5-6 sávos autópályákon, felhőkarcolók között mentünk és ebben a hatalmas metropoliszban folyton dugó van, pedig az autópályák egymás felett elhelyezkedő úthálózatokon futnak.

A  Suvarnabhumi reptér, ahová a charter járatok érkeznek lenyűgöző. Mind a méretei, mind az igényessége miatt. Csakis az orchideák miatt mutatom meg. 🙂 Thaiföld a világ egyik legnagyobb orchidea exportőre, amit szeretnek is hangsúlyozni.

Thaiföldön október 13-a óta gyász van, szeretett királyuk, IX. Ráma 70 évnyi uralkodás után 88 éves korában meghalt. Ő volt a leghosszabb ideje hatalmon lévő király a földön. Thaiföldön amúgy alkotmányos monarchia van, így a parlament zavartalanul folytatja munkáját, amíg az új királyt kinevezik. Valójában Burmához hasonlóan itt is a katonai junta gyakorolja a korlátlan hatalmat. Az új királyt, a néhai király elsőszülött fiát december elsején kérték fel hivatalosan, hogy vegye át apja tisztségét, mivel a trón örökösödés útján száll apáról fiúra. Hallottuk, hogy míg apját félistenként tisztelik, a fiát annyira nem szeretik, egyrészt mert playboy hírében áll, másrészt pedig mert főként Németországban élt ezelőtt. Mindenesetre ha valaki becsmérelni meri a királyt 3-15 év közötti fegyházbüntetést is kaphat, így attól nem kell félni, hogy az emberek az utcára mennek majd tüntetni. A gyász persze nem ért véget, szinte mindenki fekete szalagot hord, nincsenek hangos bulik és az éjszakai élet is csendesebb. Amit én most nagyon nem bánok, mert Pattayára szombat éjszaka érkeztünk, de a város teljesen nyugodt és csendes volt, pedig az egyik legnagyobb buliváros hírében áll. Az utunk során mindenhol a királyra emlékező képeket, plakátokat láttunk, nagyon szépen és nagy tiszteletben emlékeznek rá.

Pattaya 130 km-re található Bangkoktól, és a turizmus illetve a szórakoztató ipar fellegvára. Csaknem 20 km hosszú homokos tengerpartján rengeteg szálloda, étterem, bár és disco várja a szórakozni vágyó turistákat.

Másnap reggel első utunk a partra vezetett, ami sajnos nem különösen szép, de a víz meleg volt (kb 30 fok) a levegő pedig 35-38 fok. Saját bőrünkön is megtapasztaltuk, hogy a kormányzónak nemrégiben elgurult a gyógyszere, ugyanis az elmúlt 2 évben a partokról az összes napernyőt leszedették, és nem csak a helyi szolgáltatóknak, de a turistáknak is megtiltják a napernyő használatát. Elvileg a korrupció ellen küzdenek így, bár én ebben nem sok rációt látok. Úgy hallottam, elég komolyan meg is büntetik a szabályszegőket. A hotelünk partszakaszán szerencsére kint voltak a napernyők, mert enélkül igen kopár a part és semmi nem nyújt árnyékot, viszont 5 cm-vel nem lehetett közelebb tenni a nyugágyat a vízhez, mert azonnal rohant a személyzet és visszarakta a helyére, mondván, hogy a rendőrség megbünteti őket.

Mindent egybevéve pár óra elteltével rájöttünk, hogy ez a pihenős/strandolós nyugi nem az amire most vágyunk, így elindultunk a környéket felfedezni, de két órával később már újra robogón találtuk magunkat, mert ezt az óriási várost lehetetlen lenne gyalog bejárni.

Útközben megintcsak sikerült belefutnunk egy turisták ellen irányuló akcióba. Az egyik legforgalmasabb kereszteződésben minden robogón közlekedő turistát megállítottak a rendőrök és valamilyen indokkal garantáltan megbüntették. Minket azért, mert a szállodában felejtettük a nemzetközi jogosítványt, a plasztikkártyát pedig nem fogadták el. A büntetés úgy zajlott, hogy Géza jogsiját elvették, kezünkbe nyomtak egy darab cetlit, mondták, hogy menjünk be a rendőrségre, fizessünk 400 bhatot (kb 3000 Ft) és menjünk vissza a jogsiért. A rendőrőrsön csak turisták voltak rajtunk kívül…igazán kedves thai vendégszeretet.

Beletelt pár órába, míg megemésztettük a büntetést. Természetesen nem a pénzről van szó, mert szerencsére nem nagy összeg, pusztán a rosszindulat és a nyilvánvaló lehúzás  volt bosszantó. De az utazás ilyen, bármi megtörténhet és az ember nem folyton csak jót kap, hanem nehézségek is adódhatnak, illetve a rossz indulatot is könnyű megtapasztalni. Pattaya azért más világ mint Thaiföld többi része, az ide áramló turisták nagy része úgy gondolja mindent megengedhet magának, érthető tehát, hogy a rendőrök próbálnak ennek a trendnek gátat szabni, habár nem épp a robogósok “megadóztatása” ennek a legjobb módja. Pattaya a szórakoztatóiparáról és szexturizmusáról híres, ennek megfelelő beállítottságú emberekkel, ami nagyon nem a mi világunk.

Megpróbáltuk azért az estét kellemesen zárni, így el is mentünk a Tripadvisor szerinti második legjobb étterembe vacsorázni, ami nem csak, hogy a parton van, még a szállásunkhoz is közel volt.

Advent második vasárnapján legalább volt egy kis karácsonyi hangulatunk. 🙂

Másnap már nem is mentünk le a partra. A thai kultúrát nem igazán Pattayán lehet megismerni, de azért itt is akad egy-két látnivaló. Az egyik ilyen egy hatalmas Buddha szobor, ami igazból nem is csak egy szobor, hanem egy szentély, rengeteg kisebb és nagyobb szoborral. Sajnos ez már inkább turistalátványosság, és nem sok “szentség” maradt benne, de egy programnak jó volt. Aminek különösen örültem, hogy volt fent néhány buddhista szerzetes, akik megáldottak minket (is).

Eztuán pedig a város másik felén álló Igazság templomát (Sanctuary of Truth) kerestük fel, ami egy az egyben fából készült a 80-as években. A templom monumentalizmusa és díszessége ámulatba ejtő volt. Jelenleg is újjítják, alakítják, de az építési munkálatok ellenére is ez a templom tetszett eddig a legjobban azok közül ahol voltunk. Nem csak kívül, de belül is fantasztikusan részletgazdag. Központjában a hindu istenségek állnak.

Aminek különösen örültünk, hogy voltak elefántok. Régebben minden templom szolgáltalában állt egy-két elefánt, de manapság már csak a turisták lovagolnak rajtuk. Mi nem akartunk rájuk ülni, inkább vettünk az egyiknek egy nagy adag banánt és megetettük.

Délután pedig újra buszra szálltunk és visszajöttünk Bangkokba. Megint akkora dugó volt, hogy az 5 sávos autópálya teljesen beállt és a másfél órás utat 3,5 óra alatt tettük meg. Bangkokban teljesen a központban szállunk meg, a Khao San Roadon vagyunk, ami Bangkok bulinegyede. Előnye, hogy minden nagyon közel van, hátránya, hogy a füldugónak hatalmas hasznát vesszük éjszakánként.