Utolsó két napunkat az Északi-sziget legszebb termálparkjában és környékén töltöttük. Rotoruában maradtunk, mert a reggeli sétánkat a közeli Redwoods erdőben tettük meg, 2000 éves vörösfenyők között. Több túraútvonal közül lehet választani a fél órástól kezdve egészen a 8 órásig. Mi egy másfél órás sétával beértük.

Nemcsak az óriási fák látványa felüdítő, de az erdő közepén csordogáló kénes patak opálos ragyogása is. Az erdő tele volt túrázókkal, a helyiek egyik kedvence a városnak ezen része, egytől-egyig mindenki köszönt mindenkinek.

Az erdei sétát sikerült eső nélkül megúsznunk, így tovább indultunk a fél órányira fekvő Wai-o-Tapu termálparkba, ami a legaktívabb vulkáni park az egész világon. A talaj és a víz, ami a mélyből tör elő, a legtöbb helyen 100 fok körüli, illetve tele van mindenféle ásványi anyaggal, vassal, kénnel, hidrogén-származékokkal. Orrfacsaróan büdös volt, de a látványért megérte elvilselni ezt a szagot. A vas-oxid vörösre színezte a tavakat, máshol a szulfid zöldre, a kén sárgára, olyan volt, mintha ma is egy mesében lennénk.

Ezek a képek mutatják, hogyan alakult ki Új-Zéland, vagyis a Csendes-óceáni lemez az Ausztrál alá bukott, illetve demonstrálják azt is, hogy a Taupo vulkanikus zóna épp a törésvonalon fekszik, ami a tűz-gyűrűnek a gerince. Emiatt olyan erős a vulkáni aktivitás.

Wai-O-Tapuban hatalmas sármedencék is bugyognak, ezek belépőjegy nélkül szabadon látogathatóak. Az egyiknél két helyi fickó jelent meg, hogy sarat szedjenek ki egy vödörbe. Ez a nagyon finom sár már évszázadok óta gyógyhatású krémek, szappanok készítésére szolgál. A maorik a sebekre közvetlenül is rákenték. Meg is mutatták, amit kiszedtek, nagyon finom, puha szemcsékből áll össze és egyáltalán nem forró. Az alatta feltörő gőz miatt bugyog az egész medence.

A parkban megtett 2 órás séta után egy igazi termálfürdőben áztattuk magunkat, amit a helyiek egy 98 fokos forrás köré építettek. A vizet lehűtik és úgy engedik bele a medencékbe, de így is többször 40 fok feletti vízbe sikerült beülnünk.

A forrás egyrészt Új-Zéland legnagyobb geotermikus forrása. Másrészt olyan alga fajokat találtak benne, amik extrém körülmények között is életben maradnak, így úgy gondolják, hogy az evolúció is ezekben a termál forrásokban indult útjára.

Utolsó állomásunk pedig Auckland volt, Új-Zéland legnagyobb városa, a Csendes-óceán partján. Mivel elég későn értünk ide, így inkább csak világosban tudtuk a várost szemügyre venni. Szállásunk a felhőkarcoló negyed mellett volt, de lépten nyomon valamilyen régi angol stílusú templomba, vagy épületbe ütköztünk. A város dimbes-dombos, méreteiről annyit érdemes megemlíteni, hogy 30 km-en keresztül halad a külvárosain és a külső kerületein keresztül az autópálya. Legmagasabb pontja a Sky Tower, amiről negyedóránként lehet leugrani, tehát ha valaki extrém utazást tervez, akkor ez kihagyhatatlan.

Délután pedig már a reptéren ülünk, és indulunk vissza Ausztráliába, a Gold Coastra. Sajnos nem jutott több időnk Új-Zélandra, pedig nagyon megszerettük a szigetet (szigeteket). A természet magával ragadó látványa, az emberek kedvessége páratlan a világon. Sajnos a Déli-sziget déli csücske kimaradt, és az Északi-sziget legészakibb részei is, de így is csodálatos tájakat láttunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Mivel az itteni tavaszba csöppentünk bele az időjárás sokszor a barátságtalanabb arcát mutatta, viszont mivel szezon előtt jöttünk, kezelhető volt a turisták mennyisége. Ha valaki tervez Új-Zélandra jönni, sajnos a legérdekesebb programokat érdemes előre lefoglalni, különben lemarad róla, bár tudom, hogy ez a spontaneitás kárára megy néha. Mi nagyon örülünk neki, hogy a Déli-szigeten kezdtünk és több időt töltöttünk ott. Alkalmunk volt megízlelni az érintetlen természetet, hogy 30-40 km-en keresztül még autót sem láttunk, hogy több madárral találkoztunk az utakon, mint autóval. Mindenképp szeretnénk majd egyszer visszatérni ide.