Utolsó napunk a Déli szigeten szervezkedéssel telt, illetve az utórengések okozta stressz leküzdésével. Több mint 1000 utórengésnél tartunk, naponta 5-6 db 5-ös erősségű rengéssel, mára csökkent a számuk és az erősségük. Ha valaki még nem látott volna elég képet a történtekről, az alábbi videón van egy sokkoló összefoglaló:

http://www.nzherald.co.nz/national/news/video.cfm?c_id=1503075&gal_cid=1503075&gallery_id=167878

Mivel a kompok is megsérültek, így azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem tudunk átmenni a másik szigetre, pedig már jó előre megvettük a jegyet. Elrohantunk a reptérre, vettünk jegyet másnapra. Egyeztettünk az autókölcsönzővel, hogy Auckland helyett Blenheimben szeretnénk hagyni az autót. Persze elég borsos árat szabtak a módosítás miatt. Ezután pedig új autót kellett keresnünk az Északi Szigeten. Estére sikerült megszerveznünk mindent, jelentős anyagi költségek árán, mire kaptunk egy e-mailt a komp társaságtól, és arról tájékoztattak minket, hogy két kompot is egybe vonnak, így reggel 9:30-kor tudunk is indulni. Gyors gondolkodás után visszamondtuk az új autót, megtartottuk az eredetit. Az új autókölcsönző annyira rugalmas volt, hogy eltekintett a lemondási díjtól, így egyetlen “veszteségünk” a repülőjegy volt.

Másnap 8:30-tól indult a beszállás a kompba, nagyjából 500 autó fér fel és néhány kamion. 8 emeletes a hajó, és van rajta két kávézó, éttermek és a tetején egy lounge, ami a kapitányi fülke alatt található, így az egész utat nyomon lehet kísérni.

3,5 órás utazás után érkeztünk Wellingtonba. Már a hajón megtudtuk, hogy az éjszakai vihar után (merthogy miért ne sújtsa még hatalmas felhőszakadás a szigeteket a történtek után) megáradtak a folyók és a tavak, így Wellingtont most a víz zárta el a külvilágtól. Mindkét kivezető útvonalat elöntötte a víz, így senki nem tud tovább menni. Mi nyugodtak maradtunk, mert egy éjszakát a városban töltöttünk és csak másnap terveztünk tovább menni. Érkezésünk után kaptunk egy e-mailt a légitársaságtól, hogy a járatunkat törölték. Hosszas telefonálás után sikerült elintéznünk, hogy visszaadják a jegy árát, így nagyon szerencsésen jöttünk ki a helyzetből.

Délután bejártuk a várost. Ha nem tudtuk volna, hogy földrengés volt, nem jöttünk volna rá. Néhány kirakatban láttuk, hogy leesetek az áruk a polcokról és egy-két épület volt elkordonozva, de szerencsére más nyomát nem láttuk. Maga a város elég össze-vissza építészeti stílust vonultat fel, így szépnek egyáltalán nem mondható, viszont a külváros nagyon helyes, gyönyörű kis családi házakkal.

A délután legjobb programja a Weta Caves volt, az a produkciós iroda, aki a legnagyobb rendezők keze alá dolgozik és a különböző fantasztikus filmekben szereplő figurákat tervezik meg, illetve építik meg. Na most ez elég furán hangzott, de inkább mutatom és abból mindenki tudni fogja miről beszélek.

Na mi ez?

A filmstúdióban egy túra keretében mutatják be a tervezők a filmekben használt tervezési technológiát, a jelmezeket és a maketteket, amik a filmekben szerepeltek. Ők tervezték az összes szereplőt a Gyűrűk urához, a Hobbithoz, a Pokolfajzathoz, az Avatarhoz és King Konghoz, hogy csak a legismertebb filmeket említsem. Nagyon tetszettek az életnagyságú jelmezek, jó látni, hogy nem csak számítógépen megtervezett jeleneteket bámulunk a mozikban. A stúdióban szerzői jogok miatt nem engedtek fotózni, viszont az előtérben is bőven volt lehetőségünk fotózni.

Másnap korán indultunk észak felé. Megint nagyjából 400 km-t kellett vezetnünk, de szerencsére ma már gyönyörű idő volt és túlnyomórészt sütött a nap. Azt a kis szakaszt kivéve, amikor a 3 vulkán mellett haladtunk el. A táj itt eső nélkül is nyomasztó lett volna.

Az északi sziget vulkanikusan igen aktív, összesen 12 aktív vulkán található itt. Ez persze nem csak abban merül ki, hogy időnként kitör valamelyik vulkán, hanem azt, hogy rengeteg forró vizű forrást, sarat, gőzölgő tájat lehet találni. Az út során sok kitérőt tettünk, hogy ezeket a helyeket feldezzük.

Első állomásunk a Tokaanu Thermál völgy volt, ahol gőzölgő tavakra bukkantunk. Teljesen lebilincselő, ahogyan a 40-50 fokos víz gőzölög, sőt nagyon sokszor forrnak a tavak.

Ezután Taupótól nem messze megpillantottuk a tenger méretű tavat (Új-Zéland legnagyobb tavát, ami egy vulkán kitörése után keletkezett) és a gyönyörű panorámát.

A városka az egyik kedvencünk lett. Nincs túzsúfolva mint Wellington, de megfelelően modern és sok programot kínál.

Miután megérkeztünk, folytattuk is utunkat, hogy a környék látványosságait felfedezzük. Elsőként a Haka vízeséshez mentünk, ami a Taupo vízéből táplálkozik és őrületes erővel zúdul a mélybe. Nem is egy nagy vízesés, inkább egy nagyon erős sodrású folyó. Ilyen kékes árnyalatú vízesést még soha nem láttunk. Varázslatos látvány volt.

A vízeséstől két kilométerre található egy holdbéli táj (Craters of the Moon) nevezetű park, ahol az erős vulkáni aktivitás következményeként gőzölög a talaj. Sajnos fél 5-kor a park bezárt, így csak kívülről tudtuk megnézni, de holnap reggel itt kezdünk.

Új-Zélandon is, mint Ausztráliában egyszerűen 5 órakor minden bezár a szupermarketeket kivéve. Ezt elég nehéz megszokni, főleg, hogy 9 órakor még világos van.