Nem ezzel a post-tal szerettem volna folytatni, de egy gyors bejelentkezés azoknak akik izgulnak. Bár sokan írtak, akit tudtunk értesítettünk is, de itt is szeretném elmondani, hogy JÓL VAGYUNK, hála az égnek. Aki nem hallotta volna éjfél után kicsivel 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Új-Zélandot, a Déli szigetet. Mi is itt vagyunk, Blenheimben, 180 km-re a rengés epicentrumától.

Arra eszméltünk, hogy minden elkezdett mozogni, egy másodperc alatt rájöttünk, hogy baj van és kifutottunk az udvarra. Szerencsére nem egy aucklandi 10 emeletes toronyházban vagyunk, hanem kicsi faházakban. Így könnyű kiugrani az ágyból, majd az épületből. Minden mozgott, tényleg félelmetes, próbáltunk elindulni valamelyik irányban, de nem tudtunk, láttuk, ahogy mozognak a fák, az épületek. Hatalmas robaj kísérte, semmihez nem fogható. De szerencsére az ijedtségen kívül nem esett bajunk.

Miután végre megállt, csak a sokk maradt. A tulaj egyből futott hozzánk, hogy jól vagyunk-e, egy angol és egy francia párral álltunk az udvaron. Elmondta, amit tudott és kért, hogy ne menjünk vissza a házba, mert utórengések lesznek. Ha újra erősebb rengés jön, üljünk a földre, távol épülettől, fáktól. 2-3 órán keresztül voltunk kint, 4-5 erősebb utórengés volt, és 10-15 kisebb, de azóta is, egész reggel mozog, billeg a talaj néha. Hivatalos források szerint túl vagyunk 50 utórengésen, amiből 3 volt 6-os erősség feletti.

Éjjel kétszer ment el az áram, de viszonylag hamar vissza tudták kapcsolni. A vízpumpa is szétszakadt, de reggelre már azt is megcsinálták, újra van víz.

Nem messze tőlünk szétnyílt a föld, víz és nagyon puha homok jött ki. Minden sáros.

itt látszik a puha homok

konyha

minden sáros

törés

Blenheim szerencsére messze van a tengertől is, így a cunamitól nem kell félnünk.

Félelmetesen hangzik, de a helyiek nyugalma sokat segített. Itt tényleg megszokott, habár nem szokott ilyen erős lenni, de a Kiwik tényleg felkészültek a földrengésekre. A leviccesebb, hogy valami pozitívval zárjam, hogy az egyik fickó egy lakókocsiban azt hitte a részeg haverja lökdösi a kocsit…fel sem kelt, ki sem jött az autóból. 🙂 Ők tényleg megszokták.

Köszönjük az aggódást, a nehezén túl vagyunk. Legalább ma lesz időm megírni a következő bejegyzést. A történtek ellenére még mindig szeretjük a szigetet. Gyönyörű élményekben volt részünk az elmúlt két napban is.