Wonderland

Új-Zéland a meseország. Ez érkezésünk után pár órával már világossá vált. Na, de nem rohanok ennyire előre, mert az utazásunk is megér pár mondatot.

Sydneyből Christchurchbe repültünk, és már a becsekkolásnál nagy öröm ért. Emirates járattal jöttünk, mivel minimálisan került többe, mint valamilyen számunkra ismeretlen fapados légitásaság által kínált jegy. Jegyünk a 84. sorba szólt, amin igen meglepődtünk és gondoltuk megnézzük milyen géppel is jövünk. Legnagyobb örömömre egy Airbus 380-800-asra vettünk jegyet. Amióta ez a gép járt Magyarországon (és én nem láttam, csak képeken), minden reptéren kerestem, hogy hátha látok egy ilyen óriást. Álmomban nem gondoltam volna, hogy utazunk is rajta. Ez a hatalmas vasmadár valóban egy remekmű, halk, tágas, modern, egyszerűen tökéletes. Az út kicsit rázós  volt, de tekintve, hogy mekkora tenger mélyén húzódó hegységek és törésvonalak felett repültünk át, a felhajtóerőnek köszönhetően ez nem csoda.

2016-11-11-18-44-05-masolata

2016-11-11-18-44-57-masolata

2,5 óra alatt érkeztünk meg. Sajnos a bevándorlási hivatalon való keresztüljutás már nem volt ilyen egyszerű. Másfél óra sorban állás után jutottunk az egyik hivatalnok elé, aki töviről-hegyire mindent végig kérdezett. Komolyan az USA-ba egyszerűbb bejutni. Szállásunk, hány napot maradunk, bérlünk-e autót, merre megyünk, hová megyünk tovább, stb. Nagy nehezen kaptunk egy pecsétet, de a tortúra itt még nem ért véget. A csomagjaink megszerzése után átvilágításon mentünk keresztül, majd egy újabb hivatalnok következett, aki a csomagunk tartalma és újra  a programjaink után érdeklődött. Van-e nálunk túra felszerelés, sátor, akarunk-e kempingezni, stb. Szúrópróba szerűen választották ki azokat a csomagokat, amiket részletesen át is vizsgáltak. A miénket nem vették ki, bár utólag láttuk, hogy az egész át volt túrva és rosszul volt becsatolva, de mikor a kijárat előtt odalépett hozzánk egy rendőrnő a kutyájával, aki az összes csomagot végigszaglászta, már csak nevetni tudtunk. Szóval egy nagyjából két órás tortúra után léptünk Új-Zéland földjére.

Otthon előre foglaltunk egy kiskocsit (a Go Rentalsnál, amit csak ajánlani tudok), mert úgy gondoltuk, így a legrugalmasabb a túránk. Lehetőség van különböző buszos körutakra menni, de ez inkább akkor éri meg ha valaki több mint 3 hetet itt tölt. A reptéren az autókölcsönző ingyenes busza várt minket, majd 20 perc múlva már a kisautóban ültünk. Kaptunk mellé egy kedvezmény kártyát is, ami a legjobb programokra ad kedvezményt.

2016-11-10-22-01-58

Christchurchben volt az első szállásunk. Ausztrália után felüdülés, hogy tiszta, normális szálláson vagyunk. Ez is backpacker hostel, volt de valahogy itt jobban figyelnek a lakókra, ugyanazon az áron. Új-Zélandra elsősorban természetkedvelők jönnek, és nem a nyaralni vágyók, így jobban fel vannak készülve a hátizsákos turistákra. Egy jó hír: állítólag a hegyekből leereszkedő víz itt a legjobb minőségű és tisztítás nélkül iható.

Christchurchben több földrengés is volt 2010-2011-ben, a város nagy része odalett. Folyamatosan építik újjá, de eléggé lassan haladnak. Még ma is vannak olyan városrészek, ahol a boltok konténerekben működnek. A lakóházak és a környezet viszont gönyörűek, Garden City-nek is szokták nevezni.

 

Tudni kell Új-Zélandról, hogy gyakoriak a földrengések, mivel geológiailag aktív területen fekszik, törésvonalak mentén. Két nagy (Északi és Déli, a Déli a nagyobb) és több kisebb szigetből áll. Területe Magyarország területének háromszorosa. Az Északi szigeten található vulkán igen aktív. Délen a tájat hegyláncolat teszi változatossá. Mivel osztrák geológusok térképezték fel a vidéket, Déli-Alpoknak nevezik az itt futó hegyet.

terkep

Másik érdekesség, hogy Új-Zéland nagyon korán levált az Ausztrál kontinensről. A hozzá legközelebb eső szárazföld az Antarktisz. Mivel a leválás idejében még nem éltek emlősök, így Új-Zélandon egyetlen emlős állat sem fejlődött ki. A világon egyedülálló módon ősi eredetű madárvilággal rendelkezik. Itt élt pl. a valaha létezett legnagyobb testű madár, a moa, amit sajnos a polinéz bevándorlók egyszerűen megettek, így kihalt. De itt él a híres kivi (Új-Zéland nemzeti jelképe) és még rengeteg madárfaj, amik egyedül Új-Zélandon lelhetők fel. Utazásunk során már láttunk weka-t, pukeko-t, különleges kacsákat. Sajnos kivit nem, de mivel éjszakai állat, így erre nincs is sok esélyünk napközben. Csak a figyelemfelkeltő táblákat láttuk útközben.

SONY DSC

Miután Thomas Cook felfedezte a szigetet, rengetek angol és skót bevándorló érkezett az országba, akik magukkal hozták az emlősöket, teheneket, birkákat, kecskéket, kutyákat, nyulakat. Sajnos a madárállomány nagy része emiatt odaveszett.

Az egyedi állatvilágon kívül ugyanilyen páratlan a növényvilág is. Érdekes fenyők (kauri fenyők) és páfrányfélék (Serlegpáfrány félék) élnek itt sűrű dzsungelt alkotva, melyek aljnövényzete igen változatos és érdekes. A hegyekben figyeltük meg, hogy rengeteg kő piros, mikor közelmentünk, akkor láttuk, hogy valamilyen moha nőtte be, aminek élénk vörös színe van.

2016-11-11-18-47-39-masolata

Visszatérve első napunkra, délután úgy döntöttünk, hogy kiszabadulunk az amúgy is nagyon pici városból és megnézzük a környéket. 10 perc után az alábbi látvány fogadott:

Nem győztünk gyönyörködni és persze fotózni. A legjobb, hogy a Déli féltekén most van nyár, így 20:26-kor megy le a nap. A legszebb színeket 7-8 óra között láttuk.

Másnap elindultunk a Nyugati-Partra, a sziget közepén haladtunk keresztül (Középfölde 🙂 ), majd dél felé indultunk a sziget legmagasabb pontja felé, a Mount Cook-hoz (3754 m magas). A két leghíresebb gleccser található a hegyen: Franz Josef és a Fox gleccser. Az út nagyjából 5 órás lett volna és 400 km-es távolságot tettünk meg, viszont köszönhetően annak, hogy ismét páratlan szépségű hóval fedett hegycsúcsok, a semmiből előtörő vízesések, vagy gyönyörű erdős részek, tavak szegélyezték utunkat, közel 7 órán keresztül utaztunk, míg végül megérkeztünk a Franz Josef nevezetű kis településre. Géza vezet, én navigálok, de kb. annyit mondok csak, hogy 180 km múlva fordulj balra…

Azt olvastuk, hogy a közel 5 millió lakosból 85% városban él, de itt városnak hívnak olyan településeket is, ahol kb 50 ház áll. Utunk mégis gyönyörű volt. A Déli-Alpokon kívül legemlékezetesebb állomásaink a tengerpart és a Mahinapua tóhoz vezető ösvény volt.

Szerintem életemben nem fényképeztem még ennyit, mint itt Új-Zélandon.

Apropó, az időjárás: délutánra gyönyörű napos időben volt részünk, de hideg van, 12-15 fok, éjjel 5-8. A szálláson szerencsére vam fűtés, sőt az éttermekben kandallóval fűtenek, amit persze baromira élvezek. Pont 12 óra időeltolódás van az itteni és az otthoni idő között, és nagyon hosszúak a nappalok. 14,7 óra hosszúságúak.

Mára bejelentkeztünk egy gleccsertúrára, de sajnos reggel fél 10-kor kiderült, hogy a rossz idő miatt nem tudunk felmenni. Átregisztráltuk magunkat holnapra és mire kijöttünk el is kezdett esni az eső. Van itt a kisvárosban egy Wild Life Center, ahol vannak kivik, szóval úgy döntöttünk ez lesz a tökéletes esős program, ha már természetben nem láthatunk. A központ a kivik megmentésével foglalkozik elsősorban, felnevelik a tojáskból kikelő madarakat, majd mikor elég nagyok lesznek elengedik őket a természetben. Pár érdekes tény a kivikről: 5 fajtájuk van, éjjeli életmódot folytatnak, valahogy úgy ahogy a sünök. Nincs szárnyuk, röpképtelenek, de nagyon erős és izmos a combjuk, így nagyon gyorsan futnak. Elég büdösek, így főleg a kutyák könnyen kiszagolják őket. Tojásaik a tojó testének 20%-át teszik ki, kb 15 cm-sek, míg egy kivi 35-65 cm-re tud megnőni. Szerintem irtó cukik. A központban most 3 kivi volt, infravörös fénnyel megvilágítva. Miután a szemünk hozzászokott a sötéthez, nagyon jól meg tudtuk őket figyelni. Sajnos csak igen béna fotót tudtam csinálni, de ez egy kivi. Azért csatolok egy olyan képet is, amin jól látszik a kis bundás madár.

kivier2

Délután úgy döntöttünk bejárjuk a környéket és elmentünk a másik gleccserhez, a Fox-gleccserhez. Egy kilátó pontról néztük meg, már amennyit láttunk belőle, mert egyrészt esett, de a felhők teljesen leültek a hósipkás hegytetőkre. Annyira lenyűgöző itt az erdő, hogy a kilátóhoz vezető utat jobban élveztük, mint magát a gleccser látványát. Sőt útközben melegvizű forrásokat is láttunk.

image-0-02-07-ef56ddfcc0929f3f3eec77eaa5ba0cc07a864eda47ddc6916d59de9916ed80f3-v

A 20 perces  séta után úgy döntöttünk nem vagyunk még elég vizesek, szóval elmentünk a Fox-gleccser völgyébe. Egy fél órás séta volt, míg a lehető legközelebb értünk a folyamhoz, de a felhőknek köszönhetően nem sokat láttunk belőle. Viszont a szurdok, a völgy magával ragadó volt. A Gyűrűk urát és a Hobbitot is Új-Zélandon forgatták, maga a Mount Cook és a gleccserek szolgáltak helyszínül több jelenetben. Hát mi ez ha nem Mordor? 🙂

Most izgulunk az időjárás miatt, éjjel elvileg eláll az eső, de ki tudja. Ha minden igaz, holnap feljutunk a gleccserre. Apropó eső, csak egy kép; méghogy Londonban sok az eső??

2016-11-11-17-24-26

 

 

 

 

Wonderland” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon vártam már ezt a részt. Mondanom sem kell mennyire irígy vagyok! Azt hiszem a bevándorlási hivatali mizériát elhallgatom a párom előtt… Remélem majd mentek Matamatába Hobbitonba :o)

    Kedvelik 1 személy

  2. Fantasztikus helyeken jartok , Ausztrália után nekem is kedvencem Neu Zeland , erezzetek jol magatokat sok puszi
    Margit

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s