Hihetetlen, hogy még csak 5 napja vagyunk úton, mégis annyi mesélnivalóm van. 🙂

Az első két napot délen töltöttük, Nusa Duán, ahol elsősorban pihentünk. Érdekes, hogy korábbi utazások alkalmával nem fáradtunk el ennyire, de most nagyon sokat aludtunk. Talán a hosszú repülések és a várakozás, vagy, hogy most a déli féltekén vagyunk, vagy pedig a szauna élményhez hasonlító páratartalom, de tény, hogy a 11 órás alvás után is nagyon jókat aludtunk a tengerparton. A szállodából a partra ingyenes kis busz vitt le minket, olyan részen tett ki, ami sorompóval lezárt és fegyveres őrök őrzik. A legdrágább luxus szállodák találhatóak a sorompón belül. A partszakasz ahová vittek viszonylag szép volt. Hatalmas hullámok fogadtak, így fürödni nem igazán tudtunk, de pihenésre tökéletesen alkalmas volt ez a környezet.

Csodálkoztunk amúgy, hogy miért nem a szállodától 2 percre lévő partszakaszon fürdünk, így délután elmentünk megnézni, de elég nagy csalódás volt. Tele motorcsónakkal, halászhajókkal, szeméttel…nem épp egy turista paradicsom.

Miután feltöltekeztünk napenergiával fogadtunk egy sofőrt, mert egyrészt szerettünk volna más partot is megnézni, másrészt a délen lévő látnivalókat innen tudtuk könnyen megközelíteni. Sikerült belealkudnunk az árba a másnap délelőtti ubudi utat is.

Így indultunk el tegnap Anammal 2 szikla templomhoz, az orchidea kerthez és egy Dream Land beach nevű parthoz. Anam jó fej volt, sokat mesélt magáról, az országról, a szokásokról, és mindemellett nagyon jó sofőr. Csodálkoztunk miért akar korán indulni (8-kor), merthogy minden látnivaló kb 40-60 km-re van csak, de a közlekedésre és a dugókra hivatkozott. Nem véletlenül. 40 km-t kb 1,5-2 óra alatt tettünk meg.

Tanah Lot gyönyörű látvány volt, a fő templom a tengerben egy sziklán van, ahová át is lehet sétálni, amikor alacsony a vízállás, de sajnos nekünk nem volt szerencsénk. Így be kellett érnünk a szemközti sziklával. Ahol én lettem a túrista látványosság. Egyszer csak felbukkant egy kisebb iskolás csoport és mindenki a szöszivel akart fotózkodni. Így délelőtt még vicces volt, de délutánra mikor a 4. ilyen csoportba ütköztünk, már elég uncsi volt és nem is akartam több fotót.

Fotózkodunk

Ehhez a templomhoz most nem megyünk át

Ezután egy ausztrál nő által üzemeltetett orchidea kertbe mentünk. Láttunk sok szép orchideát, de kicsit abban reménykedtem, hogy lesznek majd ritka példányok is, sajnos azonban csalódnom kellett, a mimózát kivéve. Ezt leszámítva gyönyörű maga a kert, és nagyon kellemes délutáni program volt.

Bali Orchid Garden

A kert végén egy ketrecben mutatták meg a Luwak kávé “készítőjét” egy macskát, ami inkább egy majom és a mosómedve keveréke. A macsek szépen megeszi a kávébabokat, majd amikor távozik belőle, a babokat kiszedik, és abból főznek kávét. Elvileg ez a világ legdrágább kávéja, mert évente csak pár száz kg készül belüle. Itt Balin persze lépten -nyomon bele lehet botlani, de hivatalosan amúgy Jáván él ez a cica. Szerintem totál átvágás volt, mert a reggeli kávéval teljesen megegyező íze volt, de azért pont jól esett egy kávé a délutáni melegben.

Macsek

Luwak kávé

Nagyjából egy órányira volt Dream Land, ahová szintén őrökön és sorompókon keresztül vezetett az út. A tengertől nem messze már hallani lehetett a robajlást, életemben nem láttam még ekkora hullámokat. Jó ideig csak bámultuk őket, de azért egy óra múlva már a vízben voltunk. Igaz én csak egy picit, de legalább belementem…:-) rengetegen szörföztek, nem véletlenül, hisz ez az egyik legjobb szörfparadicsom Balin.

Dream Land

Utolsó programunk Uluwatu volt, egy újabb sziklatemplom az indiai óceán partján. Elvileg itt néztünk volna naplementét is, de annyira elegünk lett a százával érkező kínai turista csoportokból, hogy inkább kihagytuk ezt a programot. Útközben 4 Lamborghinivel találkoztunk…állítólag egy jakartai lambo klub tagjai jöttek jaszkarizni…sok értelme nem volt, mert jó ha 40-el tudunk közlekedni..de végülis ők tudják. Sajnos itt Balin is túl nagy a kontraszt.

Uluwatu és az Indiai-óceán

Anam ma reggel 9-re jött értünk, hogy felhozzon Ubudba, ami a sziget közepén, Bali szívében helyezkedik el és ez a sziget spirituális, illetve művészeti központja. Miután hátunk mögött hagytuk a nagyváros zaját és az állandósult dugókat, egyre szebb lett a táj, érezni lehetett hogy közeledünk a vidék felé. Kizöldült a természet, mindenfelé rizsföldek, erdők. Ubud környékén pedig kő- és fafaragó műhelyek sorakoztak, kertészetek, üvegfúvó mesterek, nádfonatok tömkelege szegélyezte utunkat.

Mivel a szobánkra még pár órát várni kellett, úgy döntöttünk elmegyünk a közeli majom erdőbe (Sacred Monkey Forest). Úgy hallottuk itt nem olyan agresszívek a majmok, és az erdő is nagyon szép. Elsőre meghökkentő volt, hogy amerre néztünk tényleg majmok ugráltak a fákon, a kerítéseken, és a járdán is. De tényleg nem voltak olyan szemtelenek mint délen, ahol a srác telefonját lopták el. Rengeteg őr vigyáz a turistákra, és rendszeresen etetik őket. Kukoricával, édesburgonyával és persze banánnal. A turisták is vehetnek banánt, amit aztán a majmok jól levadásznak tőlük. Kb  700 majom él az erdőben.

Apropó, soha nem gondoltam, hogy a majmok úsznak, pedig így van. Víz alatt is, nagyon ügyesek.

A túra eleje fantasztikus volt, igazi őserdőn keresztül vezetett az út, folyóval, kisebb vízesésekkel, na és persze szentélyekkel. Nagyjából egy óra elteltével már mi is bátrabban közelítettünk a majmokhoz, meg is etettük őket.

Pacsi

Etetés

A szállásra vissza térve pedig le is foglaltuk a következő programot. Hajnal kettőkor indulunk a Mount Baturra, a legközelebbi vulkánra. Legalábbis ha addigra eláll az eső, merthogy most épp szakad!

Minden felfér a robogóra

A nők így cipelik kosaraikat

Maki

Avatar-fa

Még mindig imádom a Balinéz konyhát

Errefelé minden nő így viszi a kosarát

Helyi zöldséges