Mostanában egyre több olyan emberbe futok bele, akik 30 éves koruk felett kezdenek bele valami teljesen újba. Otthagyják biztosnak tűnő jól fizetett állásukat (valószínűleg egy multinál) vagy a korábbi tanulmányaikkal szögesen ellentétes tanfolyamra/továbbképzésre iratkoznak be. Először kicsit furcsának tűnt, aztán rájöttem miért is ne? Miért lenne késő váltani, vagyis változtatni? Miért ne élhetne az ember egy olyan életet ami maradéktalanul boldoggá teszi? Mert az a társadalmi elvárás, hogy húzz le napi 10-12 órát egy biztos munkahelyen? Van aki szereti, van aki szívvel-lélekkel csinálja és olyan is, aki inkább a saját útját járja és valami saját vállalkozásba kezd. Mindkét út jó, ha az ember maradéktalanul boldog abban amit csinál.

Ha pedig nem akkor változtass!

Inkább majd holnap? Vagy majd jövő héten? Hányszor mondjuk ezt, sőt hányszor akadályozzák meg a különféle félelmeink, hogy belekezdjünk valamibe? De biztosan lesz még rá alkalom? Biztosan lesz még lehetőség arra, hogy kezünkbe vegyük az életünk irányítását? Hogy átéljük a boldogságot, sőt, hogy megéljük a boldogságot?

Ha biztosan tudnád, hogy nincs holnap akkor is azt csinálnád amit most?